Kedves ismerősként üdvözölték egymást mindazok, akik csatlakoztak a nyíregyházi 100 Éves Patika évzáró helytörténeti sétájához, amit ezúttal is Ilyés Gábor vezetett. A csoport a Móricz Zsigmond Színház előtt találkozott, s a Bessenyei tér szobrait és nevezetes épületeit ismerhette meg a tartalmas másfél óra alatt. A Pacsirta vendéglőről hallhattunk elsőként, aminek helyén ma a görögkatolikus általános iskola áll. Az egykori vendéglőben huszárok virtuskodtak, és olykor előkerültek a párbajfegyverek is, mielőtt a tűzoltók laktanyája lett. Ennél békésebb témát kínált Váci Mihály szobra, amely 1976 óta éke a térnek. Ifjabb Szabó István szobrászművész a „szőke város” költőjét úgy ábrázolta, mint aki az egész világot a keblére akarja ölelni.

A séta következő állomása az egykori metodista imaház volt, ahol Jónás Miklós, az Evangéliumi Testvérközösség lelkipásztora várt bennünket. A kápolnában Ilyés Gábor kérdésére mindössze ketten jelezték, hogy már korábban voltak itt. A helytörténész röviden ismertette a metodista gyülekezet megalakulásának és a kápolna építésének a történetét, amit a házigazda elbeszélése egészített ki. Kicsit sem idegen vezetőnk befejezésül idézett néhány sort abból a versből, amit a kápolna szentelési ünnepségére írt a gyülekezet akkori lelkipásztora. Ennek jövőre lesz a századik évfordulója, Jónás Miklós pedig elárulta: a jeles ünnepre szeretnék, ha addigra egykori fényében tündökölhetne az egykor szebb napokat is látott imaterem.

Nem mehettünk el szó nélkül Kovács Dezső helyi építőmester két munkája mellett. A Bessenyei tér 8. számú épületét 1941/42-ben emelték, párja a Széchenyi utca 32., amit 1943-ban építettek. Ezek lehetnek a város első olyan bérházai, amelyek magánvállalkozásban készültek el. Ezt követően Krúdy Gyula szobra előtt sorakozott fel a csoport, melynek tagjai előbb a valamikori helyőrségi klubról hallhattak érdekességeket, majd Varga Imre szobrászművész alkotásáról, végül a Balogh Géza nevéhez fűződő dr. Katona Béla-mellszoborról.  Innen jó rálátásunk nyílt a Dohnál-házra, ami Kéry József építőmester munkásságát dicséri. A szomszédos épület pedig Várallyay Sándor építészmérnök családi háza 1926–27-ből. Utunk Bessenyei György szobránál ért véget. Ilyés Gábor szólt a tér történetéről és felidézte a testőríró szobrának krónikáját is. Befejezésül még utalt a köztéri alkotáshoz köthető városi legendára, amelyet Vietórisz József A gárdista kacagánya című versében is megörökített.

Mivel legközelebb csak jövő januárban találkozunk, a társaság tagjai egy forró tea mellett kívántak egymásnak kellemes ünnepeket a Hova tűnt Sanyi? kávézóban.

Az eseményről készült képeket ide kattintva tudja megtekinteni.