Rendhagyóra sikeredett a 100 Éves Patika idei első helytörténeti sétája, hiszen a zord időjárás és a különleges téma miatt ezúttal ülve, az Európai Üzleti Gimnázium egyik tantermében hallgatták végig közel negyvenen Ilyés Gábor előadását. A virtuális sétán tíz olyan épület nyomába eredtünk, amelyek ma már csak az akkori időket megélt emberek emlékeiben élnek. Ezek között a legrégebbi a XVIII. század végén emelt Inczédy-ház, amely a város első polgármesterének, Inczédy Györgynek a tulajdonában is volt.
Ennek a boltíves, tornácos, lábas háznak is nevezett épületnek a megmentéséért többen is fáradoztak. Szerették volna tirpák csárdává átalakítani, esetleg lebontás után a Sóstói Múzeumfaluban újra felépíteni. Végül azonban egyik tervből sem lett semmi, 1973-ban a körút építése miatt lebontották, később pedig emléktáblával jelölték a helyét.
A Metropol üzletház falán bronztábla őrzi annak az épületnek az emlékét, amely 1793-tól városházaként szolgált – barangoltunk tovább gondolatban Nyíregyháza belvárosában. – Ezt a Markó Ádám főbírósága idején emelt egyszerű házat a város 1842-ben adta el Benczúr Vilmosnak, aki ott patikát rendezett be. Ebben a házban született 1844. január 28-án Benczúr Gyula, akit a város 1909-ben díszpolgárává választott, s ebből az alkalomból emléktáblát is leleplezett az épületen. Ma már egyik sem látható: a ház 1944-ben leégett, a díszes tábla pedig később pusztult el – intett a kivetítőn látható várostérkép felé Ilyés Gábor.
Az 1851-ben született Meskó László a város tiszti ügyésze, majd országgyűlési képviselője volt, aki arról is nevezetes, hogy ő volt Szabolcs vármegye első polgári származású főispánja. Egykori Pazonyi, ma Dózsa György utcai házát mégsem ezek miatt örökítették meg bronz emléktáblával, hanem mert itt hunyt el 1892 novemberében Irányi Dániel. Az egykori márciusi ifjút, Kossuth küzdőtársát rokoni szálak kötötték a Meskó családhoz, akiket több alkalommal meg is látogatott. A házat 1990-ben bontották le több szomszédos és környékbeli épületekkel együtt.
Hiába nem szerette volna egy hírlapíró 1914-ben, még napjainkban is egy kocsma emlékét idézik fel, akik az Északi köztemető becenevén említik, ugyanis a köznyelvben rendszerint a szomszédos vendéglátóipari egységről azonosították be, s nevezték a „Morgó melletti temetőnek”, a „Morgói sírkertnek” vagy a „Morgóról nevezett sírkertnek”. A korcsma első épülete már 1834-ben bizonyosan állott, földrengés okozott benne károkat, 1906-ban pedig leégett. Két évvel később azonban már megvolt az új söntés, amit aztán a temető előtti tér rendezése miatt bontottak le 1930-ban.
Utunk következő állomása az egykori Hárs vendéglő épülete volt. Családi háznak épült, majd vendégfogadásra rendezték be, végül a város vette meg, s előbb a rend őreit költöztette be, majd a jegyzőtanfolyamnak, utoljára pedig a Benczúr Gyula Kollégiumnak adott helyet az 1987-es lebontásig. A vendéglő udvarán a színjátszás kedvelőinek arénát építettek, amelynek színpadán Jászai Mari és Blaha Lujza is fellépett.
S ha már szóba került a színház: a mai teátrum melletti telken állt a Pacsirta vendéglő, ami 1890-ben tárta ki kapuit a vendégek előtt. Itt rendezte be törzshelyét a Geduly Henrik által alapított kuglizó társaság, itt adott nagy közebédet Bencs László polgármester városi szolgálatba lépésének 25. évfordulója alkalmából, és ennek az udvarán gyulladtak ki a villanyfények 1896 nyarán a magát a város legrégebbi vendéglősének nevező Rózsakerti József jóvoltából. Később itt rendezkedett be a csendőriskola, majd 1911-től 1958-ig pedig a tűzoltóság laktanyája volt. A vendéglő egykori épületének története rendőrőrsként, majd a rendőrség garázsaként ért véget. Király Sándor tervei alapján és kivitelében épült fel 1881-ben az Európa szálló, amelynek első bérlője szintén Rózsakerti József volt. A vendégeket a vasútállomásról omnibusz szállította és Benczi Gyula, a híres cigányprímás szórakoztatta, aki az emléktábla tanúsága szerint e szálló „termeiben játszott legszívesebben, legmelegebben, legzengőbben”. Az épület utoljára idősek otthonaként működött, mígnem 1998-ban lebontották, és helyén felépült a szálló nevét megőrző Európa-ház, ami helyet ad többek között a Kelet-Magyarország napilap szerkesztőségének is.
Ma már csak képeslapok őrzik az emlékét annak az egykori Széchenyi, ma Országzászló téri épületnek, amit 1889-ben vállalkozási céllal, saját kivitelezésében épített Melhouse János. A tér felől készült képek a 36 méter hosszú épület impozáns homlokzatát mutatják – villant fel a kivetítőn a fekete-fehér fotó. – Elsőként Borsabányai József vendéglős vette bérbe, aki szállodát, sör- és kávéházat rendezett be benne, és 1889. augusztus 4-én nyitotta meg Benczi Gyula zenekarával. A tér névadójáról hamarosan Széchenyi szállodaként hirdették, majd a tulajdonosváltását követően Vadász Leóról nevezték el. A két világháború között szegénygondozási hivatalként funkcionált, 1978-ban a körút építése miatt bontották le.
Többen felismerték a Szabolcs szálló épületét is, amely Friedmann Selig vállalkozásában, Balczár István kivitelezésében épült fel 1928-ban. Az elsősorban vonattal érkezők fogadására berendezett szálloda éttermét a helyiek is igénybe vehették, sőt, ha a vendéglős ismerősei voltak, akkor még húsz százalék kedvezménnyel fogyaszthattak is. E környezetéből szépségével kiemelkedő, impozáns épületet is az 1944. évi bombázás pusztította el.
A virtuális séta a római katolikus bérpalota szomszédságában 1930-ban épült vasalóházzal zárult, amelyet alakja miatt a New York-i Flatiron building-hez hasonlítottak. Az üzleteknek helyt adó épület a második világháború végén teljesen leégett, de a város felújíttatta Gutyán Pál építőmesterrel, s 1947 októberétől újra készen állt arra, hogy az üzlethelyiségeit kibéreljék.
Népszerű, a diáksereg kedvelt randevúzó helye volt a Rózsika cukrászda, amelyet 1966-ban a mellette üzemelő tejbolt helyiségével bővítettek – jegyezte meg a helytörténész, amire egy, az első sorban ülő nyugdíjas hölgy pironkodva bólogatott. A város jellegzetes épülete a későbbi külső tatarozások ellenére sem vált a belváros ékévé. A sorsa 1967-re pecsételődött meg, amikor a bontását végérvényesen eldöntötték, 1968 októberében pedig végre is hajtották. Helyén 1971-re felépült a ma is álló postahivatal.
Az időutazás végén Ilyés Gábor elárulta, újabb könyv megjelentetését tervezi, amelynek témája: Nyíregyháza nevezetes épületeinek története 1945-ig. A kötethez örömmel fogadja a város régi épületeiről készült fotókat.
A kitartóan szemerkélő eső ellenére a „keménymag” átsétált a Hova tűnt Sanyi?-ba, s egy forró tea mellett folytatta a múltidézést.
Az eseményről készült képeket ide kattintva tudja megtekinteni.