Az időjárás ismét a kegyeibe fogadta sétanapunk résztvevőit, akik március 24-én, pénteken verőfényes napsütésben hallhattak érdekességeket a Széchenyi utca páratlan oldalának nevezetes épületeiről. A sétát ezúttal is Ilyés Gábor helytörténész vezette, aki a Bessenyei-szobornál köszöntötte a csapatot. Még a gyülekezőhelyünk mellől tekintettünk az Osztrák-Magyar Bank egykori épületére, amely nemrégiben szabadult meg az állványaitól, és megújult külseje éke az utcának.

Az egyemeletes, neobarokk stílusú bankfiók építését 1910 júliusában kezdték meg, és egy évvel később, 1911. július 17-én már ki is tárta ajtaját ügyfelei előtt. Ma ortodox kápolnának ad helyet az az épület, amit Morgenstern Dezső fakereskedő építtetett 1902-ben Kéry Józseffel, majd 1928-tól itt fogadta pácienseit dr. Molnár Viktor fogorvos. A mellette lévő telek szintén Morgenstern tulajdonában volt. A Vágó testvérek, László és József tervei alapján, Szuchy József kivitelezésében emelték az egykor szebb napokat látott épületet, amelyben Haissinger Viktor 1907-ben nyitotta meg az Angyalhoz címzett patikáját, a város hatodik gyógyszertárát. Sajnos már csak nyomokban lelhetők fel rajta azok a díszítőelemek, amik egykor a város szecessziós családi házai közé emelték.

A ma 9. számú épület a Jóba nyomdászdinasztiának az emlékét őrzi. Jóba Elek és Piringer János közös vállalkozásában látott napvilágot 1880-ban a Nyírvidék című lap. A Jóba család ezt az épületet 1914-ben emelte Szabolcs Ferenc és Papp Gyula tervei alapján. A család lakhelye mellett itt kaptak helyet a nyomda gépei is, amelyek az 1917-től politikai napilappá váló Nyírvidéket is nyomtatták. Az ingatlant 1934-35-ben Baruch Jenő tervei alapján lakóházzá alakíttatta át akkori tulajdonosa, a Nyírvidéki Takarékpénztár. Bodor Zsigmond zsidó földbirtokos építtette a 11. számú házat. A nagyváradi születésű Bodor az izraelita status quo hitközség világi elnöke volt 1916-tól 1940-ig. Az adományai révén épült Sényőn református templom, ugyanitt telket adott a katolikus iskolának, Dombrád Tiszahát tanyán pedig harangot adományozott a katolikus templomnak. Az Evangélikus Főgimnáziumban alapítványt hozott létre a szegény sorsú zsidó diákok részére, s még számtalan jótétemény fűződik a nevéhez. A vészkorszakot túlélte, de birtokaitól megfosztották, 1951-ben hunyt el Budapesten. Az épület a második világháború után a Magyar Szabadságharcos Szövetség, majd ennek utóda, a Magyar Honvédelmi Szövetség céljait szolgálta, ma pedig egy oktatási intézménynek ad otthont.

A 13. számú házat Gyulaházi Artúr építtette 1910-ben Pavlovits Károly tervei alapján és Kéry József kivitelezésében. Ennél az épületnél idéztük fel a városi zeneiskola alapításának történetét és Vikár Sándor emlékét, hiszen itt működött az iskola 1939-től. Egy gondolat erejéig a Széchenyi utca 17. szám előtt is megálltunk; Dobránszky Sándor és neje építtette 1940-ben Balczár István tervei alapján. A Széchenyi és a Szabolcs utca saroktelkén Klár Samu zsidó földbirtokos családi lakóháza áll 1925 óta. A tervezői szintén Szabolcs Ferenc és Papp Gyula voltak. A szecessziós és neobarokk stílusjegyeket őrző épületről kiderült, hogy egykor óvoda is helyet kapott benne. A 25. számú ház, Kálmán Károly helyi építőmester otthona és irodája földszintjén egy korabeli fotó alapján Marton és Társa autóműhelye rendezkedett be.

A Zrínyi Ilona Gimnázium épülete előtt a hajdan e telken álló malom emlékét idéztük fel. A malmot Schlichter Gyula honvédszázados építtette 1897-ben, és feleségéről, Csengery Júliáról nevezte el. A malom 1899-ben leégett, de a tulajdonosa újra felépíttette. Később az Első Budapesti Gőzmalmi Rt. tulajdonába került, majd 1944-ben a németek felrobbantották. E telken emelték 1962-ben a gimnázium épületét, a malom emlékét utca és a Júlia fürdő őrzi. Egyfajta bónuszként be tudtunk menni a gimnázium szomszédos telkére, így megtekinthettük a malmot építtető Schlichter Gyula még meglévő egykori családi házát is. Ezt az egykori Júlia malom mögötti, ma is szépen karbantartott épületet Kéry József tervezte, és a Malom utcáról közelíthető meg.

És ha már szóba került Kéry József, megálltunk a 39. szám előtt is. A ma felújítás alatt álló épületet Kéry családi háznak építette. Azért ide, az Érpatak partjára – magyarázta Ilyés Gábor –, mert Kéry lett a közeli saroktelken álló, Propper Sámuel ipari vállalkozó által 1903-ban alapított cementárugyár műszaki vezetője. Amikor a gyárat 1910-ben részvénytársasággá alakították, Kéry igazgatósági tag lett, ám 1914-től már önállóan foglalkozott cementáruk előállításával és forgalmazásával. A cementgyárat már lebontották, de a 41. szám alatt még áll a Cementipari Rt. által épített ház, amelynek terveit Baruch Jenő készítette. Ennél az 1927-ben emelt épületnél búcsúztak el egymástól a séta résztvevői, a legkitartóbbak azonban a Hova tűnt Sanyi?-ban, egy finom limonádé mellett vitatták meg a látottakat és hallottakat. 

Az eseményről készült képeket ide kattintva tudja megtekinteni.