Történelmi titkok nyomába eredtünk – sétanapunk résztvevőit ezúttal is Ilyés Gábor helytörténész vezette, aki október lévén a Hősök tere történelmi emlékjeleit vette számba, s a honfoglalástól az 1956-os forradalom helyi eseményeiig repített minket vissza az időben.

A vármegyeháza homlokzatának fülkéiből Szabolcs vezér és Szent István király szobrai tekintenek le ránk. Vármegyénk névadója a honfoglalás korát idézi, és azt a kis települést, amelynek földvára egykor központi szerepet töltött be. Államalapító Szent István király osztotta fel vármegyékre országunkat, amely elnevezés 1950-ig volt használatban, mígnem ettől az évtől újra ez közigazgatásunk alapvető területi egységének.

Vetettünk egy pillantást az épület előtt lévő szobrokra is. A nagylónyai születésű Lónyay Menyhért 1871 és 1872 között, míg a nyíregyházi Kállay Miklós 1942 és 1944 között volt hazánk miniszterelnöke. Utóbbi korábban, akárcsak az édesapja, a főispáni tisztséget is betöltötte. Bíró Lajos Kölcsey Ferencet ábrázoló szobra a magyar kultúra napja alkalmából tartott megemlékezések színhelye.

A Himnusz költőjének szobrától néhány méterre találhatók azok az emléktáblák, amelyek történelmünk szomorú időszakát idézik. Az 1918 és 1919 között tevékenykedő székely hadosztály emléktáblájára rovásírással írták rá, hogy „A székely hősök halhatatlanak.” Ennek a hadosztálynak volt a főhadnagya Vén Zoltán, akinek emlékét szintén tábla őrzi a vármegyeháza falán, de itt róhatjuk le kegyeletünket a magyar királyi II. Rákóczi Ferenc 12. honvéd gyalogezred Don-kanyarba induló, majd ott elesett katonái előtt is.

Szemerkélő esőben sétáltunk át a Hősök szobrához. Ilyés Gábor felidézte: még abban az időben kapta első ismert nevét, amikor a fát árusítók hangja töltötte be a teret: „fa-piacz”. Ezt követően reprezentatív épületéről előbb Megyeház, majd Vármegyeház térnek nevezték, amellyel a település megváltozott közigazgatási szerepére is utaltak. Következő elnevezését a város itt felállított első köztéri szobráról kapta: Bessenyei tér, s ezt azután is megőrizte, hogy Kallós Ede szobrát átköltöztették, a helyén pedig felállították a Kisfaludi Strobl Zsigmond készítette Hősök szobrát. A tér névadójául 1952-ben Beloianniszt, a görög kommunista mozgalom mártírját választották, majd a Tanácsköztársaság kikiáltásának ötvenedik évfordulója alkalmából, az eseménynek emléket állítva ismét átkeresztelték a teret, mely mai nevét a rendszerváltozás óta viseli.

A nagy háborúnak és Szabolcs vármegye mintegy hétezernyi elesett hősének emléket állító monumentális alkotást 1928. október 21-én, Horthy Miklós kormányzó jelenlétében leplezték le, így arról az országos napilapok is tudósítottak. A leleplezési ünnepségén Mikecz István alispán beszédében azt kívánta, hogy a szobor „tanítson meg bennünket hazaszeretetre, sírig tartó hűségre és hősies kötelességtudásra”.

Innen a Nemzeti Összetartozás Emlékművéhez sétáltunk, amelyet a város 2021-ben emelt. Az antikolt bronzból készült, négy és fél méter magas alkotást Makoldi Sándor Gyula szobrászművész a bodrogkeresztúri műhelyében készítette el.

A rendhagyó történelemóra az 1956-os forradalom helyi eseményeinek az idézésével ért véget. Több mint hetvenen hajtottunk fejet némán a város ’56-os emlékművénél, amelynek talapzatán a két mártír, Szilágyi László és Tomasovszky András neve olvasható.

Az eseményről készült képeket ide kattintva tudja megtekinteni.