Nyíregyháza szívében indultunk történelmi utazásra március 14-én – Ilyés Gábor helytörténész vezetésével kerestük fel az 1848/49-es forradalom és szabadságharchoz kapcsolódó emlékhelyeket és -jeleket a Kossuth-szobortól a Hatzel térig.

A polgári szabadságjogokért vívott XIX. századi küzdelem legnagyobb alakját már 1867-ben Nyíregyháza díszpolgárává választották. A „hazafi” ezzel a kitüntetéssel – 34 társával együtt – tiszteletbeli tagságot kapott a városi képviselő-testületben, 1869-ben a nyíregyházi Polgári Olvasóegylet választotta tiszteletbeli elnökévé. Kossuth díszpolgári címét 1888-ban egy díszoklevéllel erősítettek meg, amit a részére el is küldtek.

Az 1889. március 15-ei ünnepségen Bencs László városi tanácsnok azt indítványozta az egybegyűlt polgárság nevében, hogy Kossuth nevével létesítsenek egy 1000 forintos emlékalapítványt az Evangélikus Főgimnázium magyar történelemben legkiválóbb nyolcadik osztályos növendéke számára. Még ebben az évben, levélben keresték fel a Turinban élő Kossuthot, amelyben tájékoztatták az alapítvány céljáról, és kérték, hogy engedélyezze nevének felvételét. Ma a gimnázium féltett kincse az a válaszlevél, amely 1890. szeptember 30-án kelt. Az 1888-tól már nyolc évfolyammal működő egyházi gimnázium 1921-ben felvette Kossuth Lajos nevét. Az iskola 1936-ban hímzett díszzászlaján a névadó arcképe mellett az a mondat olvasható, hogy „Az egység: erő!” Születésének a 80. évfordulója tiszteletére 1882-ben a város az akkor csatornázott és szépen kikövezett Orosz utcát az ott lakók kérésére Kossuthról nevezte el. Ez volt az első olyan köztéri névadás Nyíregyházán, amellyel egy történelmi személynek állítottak emléket.

A Kralovánszky család tagjainak emlékét 2003 óta tábla őrzi és hirdeti a Luther utca 3. szám alatti ház falán. Kralovánszky András huszár őrmesterként, egy beszállásolás alkalmával érkezett városunkba. Miután megismerkedett Kovács Annával, úgy döntött, hogy kilép a hadseregből és megházasodik. A hat fiúgyermek büszke édesapját 1838-ban Nyíregyháza főbírájává választották, s ezt a hivatalt 1844-ig, másodszor pedig 1846–48 között töltötte be. A volt huszárőrmester katonai tapasztalatait, szervezőképességeit az 1848 márciusában Nagykállóban felálló, a nemzetőrség szervezésére választott állandó vármegyei bizottmányban kamatoztatta. Két nemzetőr századot állítottak fel Nyíregyházán 1848. október 1-jén, az egyik parancsnokává Kralovánszky András nemzetőr századost választották. Következő év május 6-ától már valóságos nemzetőr őrnagyként a megyei nemzetőrség jobb kiképzésén, felszerelésén munkálkodott. Fiai közül hárman a honvédseregben, hárman pedig a nemzetőrségnél teljesítettek szolgálatot. Lajost nemzetőr századossá választották, Frigyes a 43. honvédzászlóaljban lett százados és századparancsnok, Gyula a szabolcsi 48. honvédzászlóaljban kezdte katonai pályafutását századparancsnokként századosi rangban. Gusztáv az apja által vezetett nemzetőrzászlóalj rendbiztosító szolgálatában vállalt feladatot, Mór részt vett a schwechati csatában, majd onnan hazatérve az apja parancsnoksága alatt álló zászlóaljban volt százados, Lászlót pedig Budavár ostroma után az 52. honvédzászlóaljhoz helyezték át főhadnagynak, később századparancsnok, majd százados lett. Komáromból menlevéllel érkezett haza, s később aktív szerepet játszott a Szabolcsmegyei Honvédegylet működésében. Kossuth egy köszönő és dicsérő levelet írt az öreg Kralovánszkynak, hogy mind ő, mind pedig fiai példamutatóan szolgálják a magyar szabadság ügyét.

Sétánk során megemlékeztünk Beczúr Miklósról és Kemty Györgyről is. Előbbi a nemesek főjegyzőjeként 1848. március 20-án többedmagával egy beadványban fordult a város külső tanácsához, hogy a forradalom győzelmének tiszteletére rendezzen népünnepélyt. Áprilisban Kováts Ferenccel Pestre utaztak, hogy a város küldötteiként köszönetet mondjanak mindazért, amit a főváros az országért tett. A Nemzeti Múzeum előtt felsorakozó tömegnek olyan radikális beszédet mondott, amellyel kivívta a pesti közönség rokonszenvét. A kezdeményezésére októberben egy 16 tagú vadászcsapatot szervezett a város Közbátorsági Választmánya, akik közül tízen ott harcoltak a schwechati csatában. Benczúr Miklóst sebesülés is érte; 1849 áprilisától a Felső-Magyarország védelmére szervezett Védsereg szabolcsi osztályának kapitánya, júliusban honvéd őrnaggyá léptettek elő és zászlóaljparancsnok lett. A fegyverletételt követően külföldre menekült.

Kmety György a nyíregyházi diákoskodása után Eperjesen folytatta tanulmányait, majd 1833-ban közvitézként kezdte katonai előmenetelét. 1849. április 10-étől ezredes, s a korábbi hadtestéből kiválva az önálló, úgynevezett Kmety hadosztály parancsnokaként vett részt a szabadságharc további küzdelmeiben. A tábornokai rendfokozatot június 26-án kapta meg. Haynay vérbírósága 1851-ben a távollétében halálra ítélte. Az emigrációba kényszerült Kmety a Törökországban eltöltött két év után, 1852 elején Londonba utazott, ahol az ottani emigránsok vezetője lett. Itt írta meg vitairatát Görgeyvel szemben. Londonban hunyt el 1865-ben.

Ünnepi sétánk utolsó állomása Hatzel Márton emléktáblája volt. Ő a forradalom és szabadságharc idején a város polgármesteri tisztségét töltötte be. Nevét a szikszói anyakönyv Haczellként rögzítette, és születése dátumául 1802. február 14. napját adta meg. Atyja birtokának átvételére érkezett és telepedett le városunkban 1848 áprilisában, és május 23-án már polgármesterré, június 15-én pedig az első népképviseleti országgyűlés követévé választották. Még ez év októberében a Honvédelmi Bizottmány Beöthy Ödön kormánybiztos alá rendelte. Részt vett az újvidéki lázongók lecsillapításában. December 9-én Kossuth Beöthy utódaként teljhatalmú kormánybiztossá nevezte ki. 1849 októberében letartóztatták, 1850 áprilisában felvilágosítást kértek jelleme és érzelmei felől. A városi tanács válasza egyértelmű: „Hatzel becsületes ember.” Kötél általi halálra ítélték, amelyet hatévi várfogságra változtattak, 1856-ban szabadult és 1858. szeptember 10-én hunyt el. A tér testvére, Antal nevét is őrzi, aki már 1824-től tagja volt a nyíregyházi tanácsnak. Ő is javasolta, hogy öccsét, Mártont válasszák meg polgármesternek. Az 1850. január 29-én összehívott gyűlésen a császári biztos a város élére nevezte ki – 1854-ig töltötte be ezt a tisztséget. A Hatzel-testvérek nevét már az 1890-es évektől tér őrzi, emléküket pedig 1969-től egy emléktábla hirdeti.