Mily csodás vagy Te nyár,
Rügyeznek-ragyognak, fűk, fák.
S a méhek szorgalmas munkája,
Gyermeki szemem elkápráztatja.

Mára már számomra e látvány nem vidám,
Szemem opálos könnyek áztatják,
S míg régen orromba virágillat áradt,
Manapság már levegőért nyitom ki a számat.

Lehetne-e a tavasz újra önfeledt?
Láthatom-e még azokat a réteket?
Ezért kérdelek én most tégedet,
Kedves gyógyszerészem, mit tegyek?